Orbán módszere: többségnek látszani. Mit lehet tenni ez ellen?

Orbán módszere: többségnek látszani. Mit lehet tenni ez ellen?

Ellenállás oldali I-TS teherszállító 75293 | Star Wars™ | Hivatalos LEGO®  Áruházból HU

A Fidesz szavazói a választókorú népesség egyharmadát teszik ki, ebből csinál parlamenti kétharmadot — majd Orbán kormányzati rendszerének felépítése és informális hatalma révén abszolút hatalmat — elsősorban a propaganda, a választási rendszer, a választások napján történő legális, féllegális és illegális mozgósítás. A “nemzeti” propaganda révén — pénzköltésben, felületben és műsoridőben — folyamatosan elnyomja az alternatív üzeneteket, azt a szubjektív látszatot kelti, hogy a többség hangját közvetíti, amivel az ellenzéki szavazók körében reménytelenséget kelt, amit a saját pártjaik objektív inkompetenciája csak felerősít. A valós alkotmányozó többségnél sokkal bénítóbban hat az ellenzéki és a bizonytalan tömegre a többség látszatának sulykolása.

Lenne ennek ellenszere, ami nem kíván sok pénzt, ez pedig — csodák csodája — a folyamatos országos jelenlét, amellyel valamennyire ellensúlyozható a valóban folyamatos egyoldalú kormányzati propaganda; nem túl nagy, inkább rövid, villámszerű, jól poentírozott üzeneteket eljuttató mikroeseményekkel, az országban keresztül-kasul mindenhol: kisebb és nagyobb vidéki városokban, sőt az egészen kicsiny falvakban is. Ezeken a maximum fél-, egyórás kitelepüléseken (vagy hangosbeszélős közvetítésekkel, a gazdagabb pártok szórólapokkal) jól felépített mondanivalót közvetíthetnének nem több, mint 3-4 (emberi nyelven, emberi léptékben megfogalmazott) politikai üzenettel, mellettük szemléletes konkrétumokkal, mindezt megfelelő magyarázatba és narratívába ágyazva, és további helyi aktivistákat gyűjthetnének. Egy-két pártember naponta 8-10 településre is eljuthatna így, a választásokig akár többször is. Sőt, a lényeg éppen a valamennyire folyamatos jelenlét volna: “vagyunk, reményt és értelmet adunk, érdemes ránk szavazni”. Mivel helyi aktivisták már vannak, akiknek nem telne többe egy ilyen körút, mint ötezer forintnyi benzinbe meg a technikába történő egyszeri befektetésbe, a megtérülés — hogy is mondjam — az eddigi gyakorlaténak többszöröse lehetne. Ezzel nem a spanyolviasz feltalálásának látszatát akarom kelteni, csak “tépelődöm”, hogy miért nem képesek ezt csinálni.

Aki ismeri ezt a blogot, az tudja, hogy teljesen reménytelennek tartom a hazai ellenzéket (legyen ez a párt- vagy az értelmiségi-írogató része), például a kellő akarat hiánya miatt. Az akarat hiánya a szisztematikus gondolkodás hiányával együtt szüli az innováció hiányát, az meg a folyamatos bénázást. Fogalmam sincs, mit kezdene ez az ellenzék az országgal, ha a kormányzati hatalom birtokába jutna, jobb nem is belegondolni (látva pl. az ellenzéki önkormányzati korrupció friss hajtásait). Én csak azt tudom, hogy Orbánéknál rosszabb emberi számítás szerint nem lehet. A mai ellenzéki stratégia szemmel láthatóan az, hogy vívja ki csak a társadalom (a szakmák) a szabadságot (SZFE, orvosok, tanárok stb.), a pártok meg — amelyek éppen akkor meg tudják ugrani a parlamenti küszöböt — majd beleülnek a hatalomba. (Ez még a jobbik olvasat, mert vannak érvek amellett, hogy az ellenzéki pártok bizonyos fragmentumai több éve már, változó hangsúlyokkal, de kifejezetten a Fidesz győzelméért dolgoznak.) Veszélyes felfogás ez, mert ennyi lesz a valódi legitimitásuk is: nulla, vagy csak annyi, amennyit a választások teremtenek. Jobb lenne nem ennyire cinikusnak és töketlennek lenni, ha az országot tartják szem előtt. Persze, tudom, hogy nem sokan tartják. Ez van. De legalább a látszatra adni kéne valamelyest, mondom amiatt, hogy mekkora munka várna rájuk a romlás visszaszorításában. Ehhez pedig komoly legitimáció kell.

Facebook Comments