Meddig képes a propaganda valóságot képezni?

Meddig képes a propaganda valóságot képezni?

Why people get more stupid in a crowd - BBC Future

Éppen olvasok egy Farkas Katalinnal készült interjút — az apropó, hogy az elmefilozófust az európai Analitikus Filozófiai Társaság legújabban az elnökének választotta, de ettől eltekintve is Betegh Gábor és két-három másik filozófus mellett a hazai filozófiai középgeneráció legjelesebbje –, mindazonáltal csak éppenhogy érintkezik ezzel e poszt témája, csak amennyire egy politikai poszt tud. A témát a valóság diktálja, miszerint valamelyik kormányzati kitartott tegnap oda nyiltakozott, hogy a vírus elleni hazai védekezés “az egyik legsikeresebb a világon”, vagy valami ilyen sz*ság. (Elnézést Farkastól stb., hogy egy bekezdésben említem a nevüket ezzel a jelenséggel.)

Arról van szó röviden, hogy az emberek jelentős része — nem okvetlenül IQ-függetlenül, de nem is teljes korrelációban vele — jobban hisznek az ömlő hazugságnak, mint a saját szemüknek. Már többször felvetettem ezt a problémát a blogon, nevezetesen, hogy milyen (váratlan) eseménynek kell bekövetkeznie a személyes sorsukban, hogy (ebben az esetben, de a kör tágítható) az orbánhívők inkább higgyenek a két szemüknek, mint a propagandacsatornáknak. A választ nem tudom, de gyanítom, meg fogjuk tudni valamikor.

Most éppen az van, hogy a kormány erősen visszafogja a tesztelést, hogy minél kisebbnek tűnjön a megbetegedettek száma, közben törzscecília azt hazudja, hogy stagnál a fertőzési hullám (nem súlyosbodik — dehogynem), és mindenki soros, aki az ellenkezőjét mondja, ideértve a virológusokat is. Gondolom, ha kihal az utca egy orbánhívő körül, akkor majd talán elhiszi a valóságot (bár nem esküdnék meg rá; lehet, akkor is a brüsszel lesz a hibás).

Mint a bon mot tartja, Einstein szerint két dolog végtelen a világon, az univerzum és az emberi hülyeség, de az előbbi nem biztos. Farkasékra visszatérve, az viszont már valóban szakmai (nem elmekórtani, hanem elmefilozófiai) kérdés, hogy a standing states (kb. a fennálló elmeállapotok, pl. a hitek, vélemények, előítéletek) megváltozása — összefüggésben a kognitív disszonanciák felfogásával is — milyen pszichés áldozatok árán lehetséges, illetve milyen traumának kell bekövetkezni valaki (hamis) univerzumában, hogy vágányt váltson és közelebb kerüljön — egy másik paradigmát véve — a falszifikálhatósághoz (azaz ahhoz az állapothoz, ami empirikus alapú racionális érveléssel megdönthető). Na, ettől még nagyobb messze vagyunk, köszönhetően pl. — amiről szintén nagyon sok szó esett már itt — az etnicizmus politikai-érzelmi erejének.

Facebook Comments