És mi lesz a gazdasággal?

És mi lesz a gazdasággal?

Elég unortodox módon, a kommentek alapján hadd bocsássam ezt utólag a szöveg elé: A kartársak nem értik a posztot (ez az én hibám is), nem értik, hogy Magyarországot a kitörési pontjainak gyilkolása miért teszi összevethetővé egy olyan hellyel, ahol nem gyilkolják azokat, hogy miért fontos, hogy az állam milyen minőségben és koncepcióval vezényli le az alapprogramjait — és főleg, hogy miért fontos magunkat pl. Svédo.-hoz hasonlítani, és nem Azerbaj.-hoz. Szóval, sucker. Plusz aki ismeri egy cseppet ezt a blogot, annak nem kell mondanom, hogy k–ra nem érdekel OV, Gyurcsány és a többi kretén személye, pártállása és pszichés beltartalma, az érdekel, hogy mit tesznek le az asztalra,illetve egyre inkább, hogy hogy veszik maguknak a bátorságot, hogy abban a pozícióban keljenek fel minden reggel, amiben felkelnek (elnök, miniszterelnök, főkincstárnok, államtitkár, miazistenbarma).

Lássunk egy irigyelt példát. Svédország bruttó hazai összterméke — kb. ugyanannyi lakosra — több mint négyszerese a magyarnak (kb. 420 milliárd euró kb 100 milliárddal szemben). De 1993 óta az éves GDP növekedés csak 0,7%, miközben ugyanebben az időszakban majdnem 67%-ról a mai 48-49%-ra faragják az állami újraelosztás arányát (ami ma — szemben a nem változó hiedelmekkel — kisebb, mint a magyarországi), és 70%-ól 37%-ra csökken az államadósság (Orbán talán még a jobbkezét is odaadná ezért). Hogy lehet ez?

Well, nem nagyon vannak csodák, legalábbis ott fenn, északon: nagyon minimális korrupció, nagyon magas állami hatékonyság (a pénzköltésben), még mindig erős szociális háló világos társadalmi célok mellett! A svéd állam a társadalomé: bárki, bármilyen állami aktába betekinthet, ha úgy szottyan kedve. Nálunk az állam a kiválasztottak titkos biznisze, ha tetszik, feudum. Ott a politikusok szolgálók, nálunk (közjogi) méltóságok. A svéd állam nem csinál presztízskérdést abból, hogy a mégoly nagynevű nemzeti kincseket, mint a Saab, megmentsen a csődtől, illetve más koronaékszereket, mint a Volvo, ne hagyjon külföldi (kínai!) kézre jutni. Az állam nem államosít. Sőt, az állam kiszervez: a közpénzekért átláthatóan versenyezteti a magániskolákat, egészségügyi intézményeket, közműszolgáltatókat. (Nem állami kézbe veszi őket, ami — a monopolhelyzet, és különösen az állami monopóliumok természete miatt — a korrupció, a nepotizmus és az alacsony hatékonyság melegágya.)

Eközben a GDP arányában is többet költ oktatásra, mint Magyarország –, és az olló szélsebesen nyílik!

Kutatás-fejlesztésre (innovációra) ott a nemzeti össztermékből arányosan három és félszer annyi (nominálértéken tizenötször annyi!) jut, mint kis hazánkban. De hülyék, Istenem! Nyilván rászorulnak — szemben velünk. Mi egyáltalán nem szorulunk ilyen csacskaságokra. Minekünk Hoffmann Rózsa, a Közgép, Parragh László és gáztározók kellenek, közpénzen kimentett korrupt önkormányzatok, a tőkeimport (vagy annak is csak a vágya) alacsony hozzáadott értékű (nota bene autópari!) összeszerelő üzemek, beszállítói láncok és a legócskább tömegtermelés képében — a rátermett fiatalok meg lehetőleg menjenek innen, máshol vállalkozzanak, gondolkodjanak meg szeretkezzenek.

Az embernek kinyílik a bicska a zsebében azt látva, hogyan lehet egy országot az ostobaság és gazemberség alkalmas vegyületével a szemünk előtt tartósan a földbe égetni. Az “Európa alfele” program kiszolgáltatottságot hoz az állampolgároknak az állammal és a munkáltatójukkal szemben, kilátástalanságot az egész társadalomnak, mert benne rekedünk egy versenyképtelen pozícióban, és szabad garázdálkodási jogot az állami elitnek és az oligarchiának az állami vagyon és beszedett jövedelmek fölött. Ha ehhez még átnézi a kedves olvasó a “Centrális erőtér, az” c. posztomat a politikai esélyeinkről (a februári archívumban) — akár kötélhez is nyúlhatna. A legjobb ezért, ha nem hisz nekem, de biztos, ami biztos, rááll a kokóra.

Facebook Comments